Vacogok a Normafa tetején, körülöttem síruhába öltözött arcok ölelgetik egymást, én pedig megpróbálok teljesen átlátszóvá válni. Nem buddhista értelemben. Állítólag évek óta megy ez a műsor: a kínai újév alkalmából lecsúsznak a hegyről, ami egy domb, majd visszamásznak és örömködnek.

Már eltűnőben vagyok, mikor észreveszem Leventét, amint egy elszáradt fenyőfát próbál betuszkolni az egyik olajoshordóba. Megörülök neki. Két percig meleg lesz, plusz egy ismerős, akinek végre kipanaszkodhatom magam. Egy ideig vevő a rinyára, de azt azért sejtem, hogy totál vállalhatatlan vagyok, szóval csak megkérdezem mi van vele.

Tűz, jöjj velem!

Valami motoros cuccról kezd beszélni, amit Iron and Wind néven építget egy ideje.
Úgy teszek mintha érdekelne. Valójában már évek óta hányok az egész cafe racer buzulástól. Mióta sorozatban gyártják a motorozhatatlan szarokat a legmenőbb csávóknak, amik annyira egyediek mint a berlini hipszter negyed kézműves boltjaiban árult random biszbaszok.

Mondjuk az sem növelte a lelkesedésem, hogy 2010-ben megvettem az egyik hazai motorépítő bajnok keze alatt újjászületett Royal Enfield SuperMeteort, amivel egy év alatt egyetlen egyszer sem sikerült saját lábon hazaérnem.

Royal Enfield SuperMeteor Cafe Racer by Sapka

Elindulni jó volt vele.

Persze ez is az én hülyeségem, eredetileg valamelyik 80-as években gyártott japán sorossal akartam kikezdeni, csak beleszerettem a garázsban dekkoló, frissen összerakott Enfield art deco első idomába. Éljenek az érzelmi alapon meghozott döntések. Faszmindegy, a lámpa miatt most is megvenném.

Levivel amúgy gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Egy utcára laktak tőlünk, a szüleink jóban voltak, hegyi gyerekek vagyunk. Nyolc évvel fiatalabb nálam, fontos tudni, hogy én már akkor Simsonoztam amikor még háromkerekű biciklivel hajtotta magát a kertbe, ahonnan ki sem engedték.

Aztán lett az élet, mi pedig csak 25 évvel később találkoztunk, de legalább alaposan megleptük egymást. Mint rendesen, azon a péntek reggelen is alvás nélkül érkeztem az általam gründolt Creative Mornings-ra (reggel 9 wtf.) és csak ott tudatosult bennem, hogy őt fogom felkonfolni. Arról beszélt hogyan építettek közösséget a Telep köré. Ahogy az életmódmagazinokban megjelenő interjúk lídjében írni szokás: magával ragadó volt a lelkesedése. Szuper volt az egész sztori és a reggeli is. Mínusz bifidusz eszenzisz.

Creative Mornings a Toldiban. Tálas Zsófia a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan kultfilm vágója beszélget Nemes Jeles László Oscar- és Golden Globe-díjat nyert Saul fia rendezőjével.

A múltba révedésből, - ami az egyik kedvenc elfoglaltságommá vált az elmúlt időben,- azzal rángat ki, hogy körbeír egy nyárra tervezett Nomád Motoros Jamborit, ami tökre úgy hangzik mintha végre valaki megcsinálná a Burning Mant az Alföldön.

100sparks lesz a neve.

Wasteland Festival: Motorcycles line up for the cruise.

Nógrád a szívem közepe, Becskén a Sztupa amihez 20 éve járok, a világ legszebb fényei,
és volt idő mikor minden vasárnap este meghaltam nem is olyan kicsit Szirákról hazafelé jövet.

Megvilágosodás Sztupa, Becske és a világ legszebb fényei.

Rémisztő a szegénység, bármi történik, ami jót tesz a falunak és a környéken élő embereknek annak részese akarok lenni.

Hogyan csináljuk és mikor kezdjük?

100sparks
NOMAD MOTORCYCLE JAMBOREE
Ipolytarnóc, Hungary 
2017. június 2–5.